Tour de France

Versenysport

Azt tudjuk, hogy a világ leghíresebb versenye a “túr de fransz”. Néztük gyerekkorunkban nagypapánkkal, ámultunk a sok színes mezen-bringán, no meg persze a gyönyörű alpesi tájon. De aztán – mivel úgy éreztük, itt “nem is történik semmi” – meguntuk és kapcsoltunk is a Cartoon Network-re. Valóban 21 unalmas szakaszt közvetítenek a sportcsatornák? Nincs ebben több?

De, van. Ez a sport ugyanis, sok társával ellentétben, egészen összetett szórakozási lehetőséget nyújt. Amellett, hogy követhetjük a verseny alakulását, megismerkedhetünk az adott tájjal, annak földrajzával, történelmével, sőt, még gasztronómiájával is. Ha egyszer rákap az ember, nem tudja abbahagyni – és akkor még csak a leghíresebb Grand Tourról beszélünk, az Olasz-, vagy Spanyol Körversenyről, illetve a tavaszi klasszikusokat övezte kultuszról nem is ejtettünk szót.
Tessék elképzelni, hogy itthon bevett szokás minden vasárnap menni, egész napos piknik és társasági élet mellett figyelemmel követni a verseny alakulását. Nem, nem focimeccsen inni a sört, nem sült kolbász evés közben bámulni vízilabdát óriási kivetítőn. Akár a saját házunk előtt várni a “karavánt”, amely a mezőny előtt és mögött halad és nem sajnálja a különböző ajándéktárgyak osztogatását. Sajnos itthon egy kevésbé népszerű sportágról beszélünk, de ha a tavaszi-nyári szezonban ellátogatunk Belgiumba, Franciaországba, vagy Olaszországba, meglepődve fogjuk tapasztalni szomszédaink fanatizmusát.
De mitől is olyan izgalmas? A mezőny elsuhan mellettünk 2 perc alatt 50 km/órás tempóval.
Nos, ennek okait elsősorban a történelemben kell keresni.

A kezdetek

Az egész egy válságstábbal kezdődött. Történt ugyanis, hogy 1903-ra a francia L’Auto nevű sportlap olvasóközönségének létszáma rohamosan csökkenni kezdett. Ekkor hívták össze a stábot, hogy megoldást találjanak erre a problémára. Utolsó ötletként érkezett a későbbi megoldás: egy fiatal újságíró javasolta, hogy indítsanak többnapos kerékpárversenyt lapuk népszerűsítésére. Először túl kockázatosnak tűnt az elképzelés, de aztán (a pénzügyi igazgató nyomására) mégis elfogadták az ötletet.
Az első kiírás 5 szakaszos volt, Párizsból indult, majd oda is érkezett vissza, érintve Lyon, Marseille, Bourdeaux és Nantes városát. Mai szemmel nézve viszonylag csekély számú, 60 fős mezőny vágott neki a 2426 kilométeres távnak, amelyet végül Maurice Garin teljesített legrövidebb idő alatt, 25 km/órás átlagot hajtva. Képzeljük el, száz évvel korábban, az akkori technikával, illetve az utak minőségével ez micsoda teljesítmény!

Maurice Garin

Az eredmény természetesen nem maradt el. A lap eladási rekordokat döntött, a Tour szépen lassan elkezdte kinőni magát, érkeztek sorra a külföldi versenyzők a rajtvonalhoz. A közönség is nőttön nőtt, szinte az első pár évben kialakultak olyan fanatikus táborok, amik attól sem riadtak el, hogy egyáltalán nem sportszerű eszközökkel akadályozzák kedvencük ellenfeleit, így a versenyzőknek már a kezdetektől fel kellett készülniük út melletti atrocitásokra.