Új hobbi: kerékpárfelújítás

László Imre biciklijének története

Nagyvárosi jártában-keltében az ember gyakran találkozik gyönyörű, színes kerékpárokkal – és nem ritkán sárgul is az irigységtől, hiszen az átlag kerékpárok mellőzik az egyediséget, persze tisztelet a kivételnek. Azonban sokan nem is sejtik ezekben a pillanatokban, hogy a szemlére vett csoda mögött hány munkaóra, mennyi bosszúság és kompatibilitási probléma lapul.

Interjúalanyunk, László Imre (23), a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának végzős hallgatója nem volt rest, belevágta fejszéjét ebbe a nagy fába. Két óra között kérdeztük a tapasztalatairól.

Először is: honnan az ötlet?

Szegeden eddig is kerékpároztam, egy cruiser bringa volt a társam. Azonban az évek alatt nagyon sok szép régi koskormányos versenykerékpárt láttam, megfogott a bőr bandázs, a szép ülések, a színösszeállítások. Mondanom sem kell, rákattantam ezekre, akartam én is egyet magamnak.

Egyértelmű volt, hogy felújítasz és nem bízod magad egy új kerékpár nyújtotta előnyök egyszerűségére?

Nem gondolkodtam újban, használtat akartam felújítani, mert nem éreztem szükségét egy ekkora beruházásnak, alapvetően városi használatra terveztem.

Sokban könnyített a dolgon, hogy mikor családom elé álltam az ötlettel, kiderült, hogy nagynénéméknél porosodik a padláson egy kiváló darab, nevezetesen egy Csepel Szputnyik, azonban 10 éve használatlan (és önmagában minimum 25 éves). Az alku így szólt: “ ha lehozod onnan, akkor vidd is el!”

Ránéztem, és láttam, hogy csont rozsda az egész, borzasztó állapotban van, küllők kitörve, fék kiszakadva, nyereg nincs. De a váz nagyon megfogott, pont ilyesmit képzeltem el.

Neki is kezdtél a szétszerelésnek?

Persze. Tekintve a bringa használaton kívüli előző 10 évét, számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű.

A csomagtartóval kezdtem, ezt leszereltem, de már ez sem volt egyszerű, minden csavar be volt rohadva, csavarlazítóval sem működött. Beáztattam egy napot olajba, de ezután sem volt semmi eredmény, le kellett végül vágni az anyákat. A hajtás alkatrészei, fogaskerek, lánc hasonló állapotban voltak. Elszöszmötöltem vele, de közben a vizsgaidőszak is beköszöntött.

Körülbelül 2 hónap alatt sikerült teljesen szétszedem a bringát úgy, hogy a lehető legtöbb eredeti alkatrészt megmentettem róla. Ekkor láttam neki a régi festék csiszolásának, és az új réteg tervezésének. Több réteget kellett felvinni a vázra, ezeket mind meg tudtam venni festékboltban. A koncepcióm megvolt már az elejétől: fekete, fehér, piros. Szegeden meg tudtam venni hozzá mindent, és aztán vittem haza.

Mostanra tehát “nullán a bringa”.

Így van. Nekikezdtem a további alkatrész-vadászatnak. Az ülést vettem meg először. Megláttam a boltban, fehér szín, szegecsek, piros minta  – mondhatni az ülés köré építettem fel a bringát. A bandázst – mivel pontosan tudtam, milyet szeretnék – megcsináltam magamnak, vettem egy 140 cm hosszú darab műbőrt, felvágtam méretre, és azzal tekertem be a kormányt.

A váltókarok sajnos nem voltak menthetők, így azokból újat kellett vennem. Ekkorra világossá vált számomra, hogy egy ilyen régi bringához elég kevés helyen találok alkatrészt. Bejártam több város rengeteg boltját, bontóját, apránként szedtem össze az alkatrészeket, de sokszor rendhagyó módszerekhez kellett folyamodnom: például tesóm bringájából szedtem ki a kívánt alkatrészt (egyébként 4 bringa került a “műtőasztalra” a cél érdekében).

Mikorra készültél el?

Áprilisban kezdtem, de sajnos időhiány miatt nagyon sokszor állt a projekt. Vagy én voltam elhavazva, vagy egy-egy alkatrész hiányzott, tört el szerelés közben, így elment az idő a kutatkodással. Első utam július végén vezetett Kunszállásról Szegedre.

Egyből ekkora túrára vállalkoztál?

Gondoltam, kipróbálom magam. Ilyen távon még sosem tekertem, de nagyon élveztem. Rendelkezem sportolói múlttal, szóval alapvetően nem ismeretlen számomra ez a világ.

Akkor, ha jól értem, közelebb is kerültél a kerékpározáshoz.

Gyakorlatilag ez lett az első számú sportom. Előtte félmaratont futottam, de most gondolkozom, hogy újra elkezdek futni is, és megnézem, milyen a duatlon. Jövőre szerintem bele is kezdek egy szezonba, és ezzel a bringával tervezem teljesíteni őket.

Ezt nagyon jó hallani! Na de vissza picit a bringához. Gond nélkül szuperált alattad a túrák során?

Igen, ő jól bírta. 🙂 De sajnos – mint minden régi bringánál, ez ugye korral jár – folyamatosan foglalkozni kell vele, szerelni, tökéletesíteni, matani vele. A kormányművet rögzítő csavar egyszer eltört, és ezt pótolni a padlásról – egy másik bringából – tudtam.

Milyen összeget költöttél a projektre?

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a padláson megtaláltam az elképzelt alapot, így erre nem kellett költenem. Egyébként, ha az ember ilyesmibe fog, akkor egy használhatatlan, de felújítható régi kerékpárnál 10-20 ezer forinttal érdemes számolni, ha használhatót akar, az valahol 35.000-nél kezdődik. És ez ugye csak az alap, erre jönnek még rá az extra költségek.

Az eredeti keretem 25 ezer forint lett volna, de csak a kerekek (kerék, illetve külső- és belsőgumi) cseréje kimerítette ezt az összeget – végül valahol 50-60 ezer körül állt meg a dolog.

Összességében rá kell költeni közel egy százast, hogy legyen egy használható retro bringád. És ehhez számoljuk hozzá a esetleges anyagfáradást és az alkatrészhiányt.

Mit tanácsolsz annak, aki hasonló projektben gondolkozik?

Türelmet és nyugalmat. Minimális műszaki érzék is kell, nálam ez családi szinten adott, illetve nyilván a kreativitásodat is használni kell a színek, koncepció, és úgy általában az összkép kialakításánál.

Ez egy örök körforgás, ennek sosem lesz vége. Ez a bringa nem fog magától menni egy évet, úgy, hogy nem kell vele semmit sem csinálni.

De tudom már cserébe, hogy ha eltörik/elkopik valami, akkor hol szerezzek újat. Nálam az elfoglaltságaim miatt az összerakás harmad annyi idő volt, mint a szétbontás. Ez is elszakadt, az is elszakadt, ez se jó, az se jó. De egyébként ha valaki nekiáll, maximum 1 hónap alatt megcsinálható egy bringa, talán még kevesebb is, csak nekem a suli mellett ennyi idő állt csak rendelkezésre.

Azért ezzel bőven volt nyűg. Mégis: összességében merre billen a mérleg nyelve? Belefognál még egyszer?

Gondolkozom rajta, mert lenne miből, van még felújítandó bringa. De picit elfogytam az előző körben, érthető módon a vége felé már elég sokat káromkodtam. De csak a saját kezem munkája, az eszmei értéke innentől óriási. Nem valószínű, hogy kijönne egy eladásból az az összeg, ami visszaadná a belefektetett energiát. De persze nem is gondolkozom eladáson. 🙂

Pedig nekem mostanra már nagyon megtetszett… Sok-sok boldog kilométert kívánok neked ezzel a bringával!