Karácsonyra, szülinapra, ballagásra…
Az egyik legjobb közlekedési eszköz, egészséges, sportosságra nevel, és nem utolsó sorban aktívan hozzájárul az egészséges mozgáskoordináció kialakulásához. Adja magát, hogy minél előbb elkezdjük a lurkók tanítását a kerekezésre, azonban érdemes kiemelni egy-két alap problémát, amiket elkerülve biztos, hogy a gyerek egész életére megszereti ezt a mozgásformát.
A következő problémák orvoslásával elkerülhető, hogy a gyerek a méreténél nagyobb, mechanikailag kifogásolható állapotú bringával hajtson – s így elkerüljük a beleseteket.
Hogyan?
Legelőször arról érdemes beszélni, hogy hol vegyünk biciklit. Itt is érvényesül a mondás: lehetőleg a bicikliboltban, ne áruházban. Sajnos az áruházak kínálata a mai napig hagy maga után kívánnivalót, gyakran borzasztó csapágyazással operálnak, amik a kényelmetlenség mellett veszélyessé is tehetik a közlekedést. Semmiképpen ne vásároljunk olyan kerékpárt, mely nem rendelkezik pneumatikus gumival (felpumpálásra való szelep legyen rajta), illetve ellenőrizzünk, hogy a bicaj kontrafékes-e, és az alkalmas-e a szerkezet megállítására. A kézifék lehet tartozék, de ebben a korban a gyermeknek még akkor sem lenne elég ereje a hatékony fékezésre, ha a fékrendszer a felnőtt kerékpárokon megszokott minőségű lenne.
Vásárlás után célszerű összeszerelni a kerékpárt, vagy megkérni a szaküzletet, hogy ezt végezzék el ők. A pótkerekeket érdemes úgy beállítani, hogy pár fokos dőlésszöget engedjen, hiszen így lesz alkalmas a kerékpár arra, hogy az egyensúlyozást az alapoktól kellően el lehessen sajátítani.
Ha minden készen áll, akkor itt az ideje, hogy elkezdődjön a “kerékpáros oktatás”. A legkevésbé célravezető módszer a seprőnyeles/magyarázós módszer. Érdemes leszerelni a pedálokat, leereszteni az ülést úgy, hogy leérjen a kicsi lába, így rákényszerítve őt arra, hogy két lábbal, egészen hosszú, csak egyensúlyozással teljesíthető mozgással kerekezzen. Ezzel elsajátítja a két keréken közlekedés alapjait, később ezt már a pedálok felszerelésével is meg fogja tudni oldani – ekkor már az ülést is lehet fokozatosan egyre magasabbra emelni.
Milyet?
Legegyszerűbben a kerékpár kerekének méreténél fogva lehet bekategorizálni a gyermek bicikliket.
A háromkerekű kismotor/tricikli figyelmen kívül hagyása után (ezeknél ugyanis még semmilyen szerepet nem kap az egyensúlyozás) a legelső említésre méltó kategória a 14’’ kerékméret. Ezeket még gyakran gyárilag pótkerékkel szerelik, ha nem, akkor érdemes szerelni/szereltetni rá, hiszen ritka a másfél-négy éves korosztályban, hogy egyből biztosan tud menni a gyerek ezek nélkül. Az ilyen masinák vázátlépési magassága is a lehető legkisebb, a pedálok alacsonyan helyezkednek el, mely tovább könnyíti ebben az életszakaszban a fel- és leszállást. Általában jól látható, mikor növi ki a gépet: az ülés csövét már nem lehet magasabbra emelni, vagy látványosan pici a távolság a kormány és az ülés között, ami már nem teszi hatékonnyá a pozíciót.
Sok gyártó már kínálatában szerepelteti az ún. futibringákat, amik kifejezetten a kicsiknek készülnek, alkalmasak arra, hogy megtanuljanak rajta bringázni. Nincs rajta pedál, és széles tartományon állítható az ülés magassága
Ezután már válthatunk 16’’-os méretre, nagy változás itt még nem lesz az előzőhöz képest, azonban nagyon fontos a változatosság.
5-7 éves korban már elérkezik az idő, amikor picinek fogja találni gyermekünk a 16’’-os méretet, a következő “fokozat” a 20 colos kerék. Mivel ez már “félig felnőtt” bicikli (BMX kerékpárok is ilyen paraméterekkel rendelkeznek), így előreláthatólag ezt a biciklit fogja legtovább használni – akár 7-8 éves korig is használható marad. Ez az életszakasz egyben a motorikus fejlődés egyik legfontosabb állomása, tehát sok múlik azon, hogy ebben az időszakban mennyit hajt, következésképpen mennyit ügyesedik a gyermek. Egy megbízható, jól működő, testmérethez passzoló masina sokat segít abban, hogy a gyerkőc motivált maradjon…
Fontos lehet a fékek, illetve a váltók létjogosultsága. Alapvetően mire ezeket a kerékpárokat hajtja a gyerek, már kialakulnak készségei, illetve elkezdheti gyakorolni a két különálló fék használatát, illetve a váltást – ez egy szubjektív szülői döntés kell, hogy legyen. Fontos azonban, ha úgy döntünk, hogy beruházunk ezekre, akkor csakis minőségi alkatrészeket vásároljuk.
Ha ebben a korban környékén úgy látjuk, hogy gyermek már nagyobb kerékpáron is biztonságos tudna hajtani, látogassunk el egy kerékpár-kereskedésbe, és döntsük el, hogy szükség van-e az átmeneti méretnek tartott 24″-os kerékméretű masinára, vagy már egy kis vázmérettel rendelkező mountain bike lesz a következő bringa.
A felnőtt kerékpárok előfutárának is tekinthetjük a 24 colos kerékkel rendelkező bringákat. Ez már nagyon sok tulajdonságában megegyezik nagyobb társaival. Sok szülő nem akar külön költeni egy ilyen átmeneti kerékpárra, hiszen “majd belenő” – így egy kis vázméretű, de 26’’-os kerekű mountain bike-kal akarják kiküszöbölni a problémát. Meggondolandó, hiszen egy nem megfelelő méretű bringa balesetveszélyes és hajlamos lefölözni az eddig szárnyaló motivációból.
Ha komolyan gondoljuk a kerékpározást, semmiképpen se hagyjuk ki ezt a lépést, illetve ügyeljünk a megfelelő beállításokra.
Összefoglalóként 5 hasznos tipp:
-
Nem érdemes a legsilányabb bicajt venni a gyereknek (még akkor se, ha azt pár év alatt kinövi), mivel ez elveszi a kedvét a kerékpározástól.
-
Figyeljünk oda a megfelelő méretű kerékpár kiválasztására, és ne bízzunk abban, hogy jövő hétre a gyermek belenő a kezdetben kissé nagy kétkerekűbe.
-
A kerékpárt megvásárlás után állítsuk vagy állíttassuk be, mivel a gyermek nem tudja, hogy számára mi a legjobb (ezt nekünk kell biztosítani)!
-
Legyünk mellette kezdetben, biztassuk, biztosítsunk neki sikerélményt!
-
És nem utolsósorban a gyermeknek magyarázzuk el a közlekedés alapvető szabályait, továbbá mindig viseljen bukósisakot!